6.2. A szerszámok kialakítása

Forgácsolásnál a váltólapkás szerszámok elterjedtek, méreteik szabványosak (ISO), így a felhasználók nincsenek szállítóhoz kötve. Általában a biztonságra való törekvés miatt célszerű nagy felfekvő felületű (negatív alapszögű) lapkákat használni. Ahol a forgácsolóerő korlátot jelent, ott pozitív l és g szöget kell biztosítani pozitív alapszögű, vagy az un. pozitív-negatív lapkával, ami biztonságosabb. A lapkageometria megválasztásánál figyelembe kell venni, hogy a lapka tervezett technológiai adatok mellett tört forgácsot ad-e [ 12] .

Belső palástfelületek megmunkálásánál telibefúró és furatesztergáló szerszámra van szükség. A hagyományos csigafúró mellett elterjedt a váltólapkás fúró, mellyel jelentős termelékenység-növelést lehet elérni, de csak merev gépen használható, rövid furatokhoz.

Furatmegmunkálásnál egy több méretből álló szerszámsorozatot célszerű használni, hogy mindig az adott furatban elférő legmerevebb szerszámmal tudjunk dolgozni. A kis furatokhoz hengeres szárú furatkéseket, a nagyobbakhoz fúrórúdba szerelhető betéteket vagy hengeres száron cserélhető fejeket lehet beszerezni. A fúrórudakban a betétek fészkének kialakítása elég sokféle, a gyártótól függően, de az utóbbi időben egyre többen gyártják az ISO (és DIN 4985) szerint csatlakozó betétet is [ 12] .

Kis furatoknál fontos a jó forgácseltávolítás és az, hogy a fő forgácsoló erő és a fogásvétel irányú erő minél kisebb legyen. Ezért célszerű a furaton keresztül szorított pozitív geometriájú laphoz 90 fok körüli főél elhelyezési szöggel. Az anyagkiválasztásnál esetenként döntő lehet az előgyártmány típusa, alakja, és mérete is ( kovácsolt, öntött, hengerelt, stb. ).